Köszönjük, Gyurcsány úr

Ezen az országon nem igen van már mit tönkretenni. A pénzünk semmit sem ér, a kiskereskedelmi árak az egekben, a fogyasztás csökken és az is a rosszabb minőség felé tendál, a bruttó nemzet jövedelem nem követi a GDP növekedést, azok kapnak adómentességet akik egyébként sem járulnak a közteherviseléshez.

Dögevö Keselyük köröztek fölöttünk, Öszödön kiderült, hogy mindent felettünk. Velünk a Gyurcsány-párt iszonyúan elbánt, Lerobbant országunk, ezért hívtuk Orbánt. Dilettáns Katyvasszal hülyítenek ismét, Kanaánt ígérnek, söt szabadságot is még. Sátáni kísértés környékez meg kamaszt, Gyurcsány szájából folyvást döl a malaszt. Dúvadok Ketrecben, röpködnek a párnák, Úgy tünik, mintha a lókötök a diadalt várnák. Bár a libsik minden magyart hülyének néznek. Kevesebb az esélyük mint a fészkes fenének.

"Pofátlanul csak hazudtunk reggel, délben, este, Vajon a ti szemetekben ez oly szépen fest-e? Gyurcsány vagyok nem tagadom, a magyarok veszte, Ki oly sok ember boldogságát komiszul elcseszte. Adjál mégis egy újabb esélyt a kókler Ferónak, Még akkor is, ha unokáid ezért jól megrónak. Nálam csak a mutyi számít, nincs helye melónak, Megtehetem, bőröm vastag, mint egy csatalónak. Bár jól tudom, kívánjátok, hogy hamar kimúljak, Adja Isten, hogy még egyszer rátok szabaduljak. Megoldom a problémátok, mint még soha senki, Úgy éltek majd mint egy csöves, éhenkórász jenki."

Ha rossz az idö, Gyurcsány jut eszembe.... "Milyen volt böszmesége, nem tudom már, De október haván e barbár eszemben jár. Saját sortüzét nézvén, mint részeg gúnár, Lelkében minden találatra szólt egy fanfár. Milyen volt böszmesége nem tudom már, De ha látom e kajlán vigyorgó szerzetet, Szívem sajog, sajnálom e mulya nemzetet, Miért hagyja még öt, miért oly palimadár? Milyen volt böszmesége nem tudom már, De ha arra gondolok, hogy ez a bösz lator, - Ha népem, ne adja Isten, lenne oly botor -, Repetázna, várna ránk a sors, a bús, a sivár."